ZÁRT
BIRODALOM
Ser Edward tapasztalt hajós. Az Esenworthi királyság talán eddigi legmerészebb expedícióján igyekszik kivívni a főtiszteletes áldását, aki egyben nem más, mint szerelmének édesapja, a királyság talán legbefolyásosabb embere. Ám a könyörtelen viharokkal teli úton olyan dologra bukkan, ami alapjaiban rengetheti meg nem csak mindannyiuk hitét, de a világukról alkotott képet is.
Eközben szerelme, Emma, a messzi tengerektől távol igyekszik kivágni magát a szövevényes ármánykodások pókhálójából, amibe az új király, Erick, csak egyre mélyebbre rántja.
A sötét felhők pedig minduntalan gyülekeznek körülöttük... A tengereken, a szárazföldön, de még az égen is egyre gyakrabban jelennek meg az ősi fenevadak, amik minden eddiginél különösebbek. Üvöltésük fémesen csikorog, szemük természetellenes fénnyel izzik, bőrük rideg és kemény akár a páncél.
Ebben az isteni jövendölésektől idegen korban vajon még sikerülhet megőrizni a rendet Észak legnagyobb királyságában, ahol már az uralkodó elméje is éppoly bomlott, mint maga a valóság?
Hőseink szüntelenül igyekeznek megérteni világuk és tulajdon eredetük elzárt titkait, de vajon mit tesznek, ha valóban megkapják a válaszokat?
"Letörölte a homlokáról kiserkenő vért és ismét a csarnok belsejét figyelte. Notál elátkozta ezt a napot. Megpróbál éket verni tervei közé, megpróbálja elbizonytalanítani, megpróbálja megölni őt. Ez csakis egyet jelenthet... Fél. Fél tőle. Fél Maleck visszatérésétől!"
"A tudással amit újra megtalált, egyúttal elvesztette a hitét. Minél több könyvet olvasott, minél többet tudott meg a világról, annál inkább elfordultak tőle az istenek..."
"Nem kell apám áldása! Ha nemet mond, elhajózunk innen és új életet kezdünk. Akár délen, akár Tywhorn egyik szigetén.”
"Azért vettem részt az expedíción, hogy magát épségben hazavigyem, atyám! És be is fogom tartani a szavam... Úgy gondolom, hogy már ez önmagában megérné az áldását!"
