Skold hegység

Rödjord, azaz Észak, számtalan hegygerinccel és kanyonnal tarkított terület. Ez alól a Skold hegység sem kivétel. Számtalan kiskirály, földesúr és rengeteg klán lelte már meg menedékét ezen hegyek között. Ám a történelem során egyikük sem tudott néhány emberöltőnél tovább fennmaradni a nagy királyságok árnyékában, avagy saját belviszályaik nyomán.

A Skold hegység törzsei az egyedüli ismert kivételek. Ezen barbár törzsek ugyan hasonlóan széttagoltak mint maga Észak, de van egy rendkívül erős jellemvonásuk: a kölcsönös tisztelet egymás iránt. Nem esküsznek össze egymás ellen, nem szúrják hátba sem egymást, sem a rivális törzset. Ha valami nézeteltérésük támad, azt szemtől szemben tisztázzák, legtöbbször a csatamezőn. Sokszor csak egy-egy, a klán által kiválasztott legkiválóbb harcos küzd meg egymással.

A nagyobb királyságok és házak sokszor próbálták már megvesztegetni vagy leigázni őket, de ilyen esetekben már nem egyszer léptek fel a törzsek vezetői közösen a megszállók ellen. Kihasználva a hegyek, erdők és a Mocsárvidék adta előnyöket, melyeket ők úgy ismernek mint saját tenyerüket, szinte mindig sikerült felül kerekedniük a demeráni, kawengardi vagy skolmuni seregeken. A skoldi hegység barbár népeit ezért már nem egy legendássá vált történet ruházta fel emberfeletti erővel, vagy valamiféle misztikus tudással.

Minden északi uralkodó egyet ért viszont abban, hogy ha nem muszáj, nem célszerű ujjat húznia a Skold hegység barbár törzseivel.

‍